Sok összetevős, mindenképp egészséges életmódot, lelki munkát igényel és tudni kell „nemet mondani”.
Stresszforrás az egész élet, hiszen egyébként unalmas is lenne. Nem igaz? De ha feladataink vannak, azt jelenti, hogy szükség van ránk. Számítanak ránk. Vannak szeretteink, akikért felelősséget vállalhatunk. Ez így mindjárt más, ugye? Az egyedülálló embereknek bizonyos szempontból egyszerűbb az élete, nem kell másra annyi időt fordítania. „Egyedül, egyedül élem a világom, erre vágyom!” – hallatszik a Honeybeast egyik slágerében.
De hogyan fordítsunk időt magunkra? Tervezéssel, tudatos életmóddal, ügyes szervezéssel és a váratlan helyzetek helyes kezelésével. Az egyik védőnője a lányaimnak azt a nagyon hasznos tanácsot adta: „ …akkor, újratervezés!”. Azóta is ez cseng sokszor a fülembe, pedig már elment nyugdíjba.
Szerencsére mi nők, nagyon leleményesek tudunk lenni. Egyszerre több dologra figyelünk, mindenre van új ötletünk és sokat beszélünk és beszélünk és beszélünk….
Na jó, ez nem baj! Csak közben figyeljünk a másik félre is. Néha csak egy jó szó kell, és megy minden a maga útján.
Az egészséges életmódról sokat hallani a médiában, mégis nehéz eligazodni a sok információ között. Bármilyen nézetet is vallunk, figyeljünk a testünk reakcióira. Véleményem szerint meg kell találni az arany középutat. Minél változatosabban, minél minőségibb élelmiszereket fogyasszunk, lehetőleg idényjellegű zöldség és gyümölcs, ismert eredetű húsfélék és nem „gumikenyér” társaságában. A „gumikenyér” számomra az, ami már másnap furcsa állagúvá mered, és akár „verekedni” is lehetne vele, annyira össze van állva. A kevesebb néha több! Ez így van az étellel is.
Az én családomban már sok mindennel próbálkoztunk.
Például rendeléssel. Azonban előre ki kell találni mit szeretnénk több nap, vagy akár több hét múlva. Ez azért nem egyszerű. Aztán meg honnan? Az anyagiakról meg ne is beszéljünk. Mindig elgondolom anyukám folyton hajtogatja, hogy „minél több kézen megy át egy alapanyag az elkészítésig, annál inkább valószínű valamilyen szennyeződés”. Amikor a főzőműsorokban meglátom a hosszú hajú résztvevőket, amint teljesen kirittyenve, lógó hajjal, tele ékszerekkel nyúlnak a tésztához, a húsokhoz, vagy bármi máshoz, akkor rögtön elmegy a kedvem az egésztől. Bár igaz, néhány ötletet én is merítettem belőlük.
A másik megoldás, hogy mindenki ott eszik, ahol éppen van, iskolában, városban, vagy bárhol, ahol tetszik. Ez se rossz persze, egyszerű, de nálunk ugyancsak nem jött be. Néha-néha előfordul, de mindig kérdezik mi a mai menü.
Lehet, hogy jól főzök? Na jól van, csak kicsi önfényezés belefér.
Így maradt az itthoni koszt. Egyébként egyre inkább élvezem, kikapcsol, mindig más és más nálunk az összes étel. Szerintem nálam változatosabban nem sok ember főz. Éppen az az úr, mi van itthon. Persze számtalan receptet böngészek, de úgy érzem, nekem senki ne mondja meg, mit készítsek. Néha persze a családtól is kapok ötleteket. Biztosan ismeritek a slágert: „Hadd főzzek ma magamnak!”
Szóval nálunk így megy ez. A jó, finom étel egyenlő a jó élettel, szerintem.
Ne felejtsük el, hogy számtalan tanulmány feszegeti mennyivel kevesebb a tápanyagtartalma a növényeknek, az általunk fogyasztott élelmiszereknek. Szerintem nincs mese pótolnunk kell vitaminokkal, étrendkiegészítőkkel. Megszámlálhatatlan helyzetre találhatunk megoldást, vagy kiegészítő kezelést egy-egy termékkel, érdemes hát utánajárni, olvasni és szakemberek véleményét kikérni. Például a stresszkezelésben számos megoldás létezik, amelyek segítenek az elalvásban és a feszültség feldolgozásában.
Azért nem elhanyagolható a párkapcsolat, a nemi élet kiegyensúlyozó szerepe. Testileg és lelkileg is helyre billenthet bennünket, a boldog élet egyik fontos szegmense. Használjuk hát a fantáziánkat és bátran éljünk vele! Meg persze kommunikáció….”Néma gyereknek, ….” Ismerjük már.
Szóval, hölgyeim! Bátran beszéljetek a vágyaitokról, elvégre felvilágosult 21. századi nők vagyunk, igaz?
A másik fontos stresszkezelés a mozgás. Unásig halljuk, hogy rendszeres testmozgás milyen fontos. Igen ám! De milyet?
Először is szerintem a legfontosabb, hogy örömünket leljük benne, kikapcsoljon, megszűnjenek a gondok, kitisztuljon a fejünk és nem utolsósorban a számunkra megfelelő helyen, időben és pénzért érjük el.
A friss levegőt ne becsüljük alá.
Számomra reggelente az első, hogy a nyitott ablak előtt beleszimatolok a levegőbe. Figyeljétek meg, mindig más. Most, hogy jön a tavasz, már érezni a föld, a virágok illatát, egyre kevésbé rondít bele valaki a helytelen tüzelés bűzével. Ráadásul a madarak egyre szenvedélyesebben fütyürésznek, hirdetik, hogy „éljen a szerelem!”
Már egy jó ideje a jóga az életem részévé vált, olyan mintha kerek egésszé formálná az egész lényemet. A covid előtt már gyakoroltam, de ott megszakadt és nehezen találtam rá olyanra, ami számomra is megfelelő minden szempontból. Itt is a mély, nyugodt légzés az alap. Persze a szabadban végzett sport nekem az első. Minden napot kutyasétával kezdem. Kezdetben a kutya miatt csináltam, ezután rájöttem, magam miatt fontos és ha kimarad, rosszul indul minden. Közben néha tornázgatok is a tereken felállított tornaeszközökön. A kutya pedig a helyben maradást gyakorolja ügyesen. Ezután kezdődhet a munka!
A legnagyobb sportszerelem azért a lovaglás. Már több mint 30 éve űzöm, de még mindig tud újat tanítani. Alázatot, kitartást, és a lovak megértő hozzáállása egyfolytában példát mutat nekem. Hiába. „Jó pap, holtig tanul!”
Az én idő és a pihenés elengedhetetlen a stresszkezeléshez, de az egész élethez is. Végtére is azért vagyunk, hogy boldogok legyünk és másokat is azzá tegyünk. Egyetértetek? A többi már csak hab a tortán.
A napi megfelelő mennyiségű és minőségű alvás az alap. Néhány embernek a rutin jön be, és még hétvégén is a megszokott időben kezdi a napot. Ez is szuper, hiszen könnyen tud tervezni és egyfajta biztonságérzetet nyújthat. Számomra azért ebben is kedvelem a változatosságot, mert egy dolog állandóan bizonyos, a változás.
A lelki munkát manapság sokan lebecsülik. Persze támaszt nyújthat vallás, egy közösség, barát, rokon, egy háziállat, de igazán véleményem szerint saját magunk legnagyobb támasza mi magunk vagyunk! Gondoljuk arra, amikor új lendületet kaptunk, mi történt akkor velünk, milyen körülmények, vagy gondolatok segítettek ebben? Ezt idézzük fel! Számomra a meditálás, fohászkodás, hála, köszönet, elengedés szoktak segíteni. Nem szabad elfelejteni mennyi mindenünk van. Család, fedél a fejünk felett, szép kis életünk. Becsüljük hát meg, és érezzük jól magunkat!