Azt hiszem erről is sokat hallani a médiában, én a saját tapasztalataimat és gondolataimat osztanám meg inkább.
Ha valami krónikus, akkor az huzamosabb ideig fennáll. Szerintem mindenképp érdemes átgondolni, vajon csak kialvatlanság, vagy inkább valami más állhat a háttérben.
Az alvás hossza elegendő? Kényelmes az ágy, a matrac, a párunk esetleg horkol? Létezik néhány praktikus ötlet. Ilyen például a zavaró dolgok kiiktatása. A telefonunk nem kell, hogy a fejünk mellett pihenjen, hiszen nem ő az „élettársunk” igaz? A füldugó és az éjszakai szemtakaró segít a zajok és fények ellen, nekem bevált. Elalvás előtt, ha úgy érzem egy kis kamillatea, vagy melatonin is sokat segíthet egy-egy nehezebb nap után. Egyébként lefekvés előtt, még az ágyban szoktam olvasni, vagy keresztrejtvényt fejtek, néha sudokut. Kinek mi a kedvence. Mondjuk nálam az éjjeliszekrényen elég sok minden pihen. Egészséggel kapcsolatos könyvek, nyelvvkönyvek, újságok. Amihez éppen kedvem szottyan, ahhoz nyúlok.
A bioritmusa mindenkinek más, én ebben is eléggé szabálytalan vagyok, viszont amikor van időm, akkor pihenek. Akár napközben is, ha tudom, hogy még este is fontos dolgom van.
Úgy gondolom mindenki a lelke mélyén érzi, neki hogyan jó. Hát törekedjünk rá, és adjuk meg a testünknek, amit szeretne! Ép testben ép lélek! Mondjuk sokszor, de akár fordítva is igaz lehet, hiszen a jó gondolatok építik a testünket is. Mennyivel másabb úgy elfogyasztani a reggelit például, ha közben valami szépre gondolunk, vagy csak egyszerűen élvezzük a tavaszi madárcsicsergés hangját.
A túlterheltség persze nem mindig elkerülhető. Azonban az egyszerűség általában könnyebb és hamarabb is megoldható.
Érdemes elgondolkozni, vajon melyik feladat a legsürgősebb, amit feltétlenül el kell végezni? Ha ez kiderül, a kedvünk felderül, hiszen tisztábban látunk.
Persze egy munkahelyen sok körülményhez kell alkalmazkodnunk. Jól érezzük magunkat ezen a helyen? Milyenek a kollégák, na és a főnök? Van-e munkahelyi konfliktus? Elmondjuk az észrevételeinket, a kéréseinket? Vagy csak csöndben morgunk és a vezető mit sem tud a problémákról. Amíg pedig azt veszi észre, hogy a munka elkészül, addig nem töri a fejét ő sem bármiféle változtatáson. Kommunikációóóóóó! Sokszor mondják. Na, de hogyan? Mindenképpen válasszuk ki azt az időszakot, amikor kicsit nyugi van. A hétfő általában nem jó kedvű, pénteken meg már mindenki a hétvégéről álmodozik. A többi nap jó lehet. Ha valami körülmény nem optimális érdemes „becsomagolni” valami kedvező dologba. Például, ha valamelyik kolléga nem együttműködő, akkor lehet azzal kezdeni: „Főni, tök jó, hogy a fűtést megjavították, így sokkal kellemesebb a munka. De képzelje, a közvetlen kolléganőm egész nap csak a körmét reszeli, hiába próbáltam beszélni vele. Ugye ez így nem nagy segítség, igaz? Mit szólna diákmunkás alkalmazásához? Még olcsóbb is.” Másrészt válogassuk meg a szavainkat, ne ítélkezzünk, próbáljunk a tényekre hagyatkozni és persze az érzéseinkről jogunk van beszélni. De a pletyka, a lejáratás, a szitkozódás nem vezet sehová. Igyekezzünk tisztelettudóan, de határozottan beszélni a felettessel.
Természetesen a munkahely, ha a nap nagy részét ott töltjük nagyon nem mindegy milyen. De azért vegyük észre, hogy lehet változtatni! Akár munkahelyen belül másik poszton gondolkodni, akár másik kirendeltségre átkerülni. Ha végképp nincs más megoldás, nyugodtan váltsunk. Ma már ez nem olyan ritka, próba szerencse. Erre kiváló technikák léteznek a life coachingban, melyekkel remekül rávilágíthatunk a problémára és a megoldásra egyaránt.
A túlterheltség tehát külön megér egy „misét”!
Otthon érdemes megkérni a családtagokat egy-egy feladat elvégzésére. Észrevettem, hogy még a tinédzser lányom is, ha hiszti nélkül szépen megkérem egy valamire, azt mindig megcsinálja. És persze mindig megköszönöm neki. De a férjeket, nagymamákat, barátnőket, barátokat is be lehet osztani. Akár főzés, akár fűnyírás a feladat, vagy csak a gyermek elszállítása A-ból B-be.
Nem kell mindent egyedül magunkra vállalni! Segítséget kérni először nehéznek tűnhet, de ez nem a gyengeség jele, hanem az ügyes szervezőkészségé!
Szóval, hajrá, csak bátran, változtassunk, ha az kell, és legyünk elégedettek az életünkkel!